86. Ünnepi Könyvhét (2015) alkalmából szerkesztőm, Raon (Erdélyi István) készített velem interjút a Delta Vision kiadói blog számára. Elsősorban a pár hónapja megjelent Embertelen jó novelláskötet kapcsán beszélgettünk – de természetesen szó esett az elmaradhatatlan rézf@szú bagolyról is.

Delta Vision kiadói blog

Magyar Nemzet Online Kultúrgrund rovata a Borbíró Borbála-sorozat keletkezéséről és céljairól faggatott - vagyis arról beszélgettünk, mi vesz rá egy szerzőt az abszurdnak is tekinthető "értelmiségi, magyaros vámpírregény" műfajának megteremtésére.

MNO Kultúrground (2014)

A legnagyobb magyar könyves közösségi oldal, a moly.hu két aktív tagja is interjúban kérdezett vámpírokról és a könyveimről. Shanara a Vámpírok múzsája megjelenése után keresett meg, így az az interjú a kezdetekről szól: a sorozat első állomásáról, és a kiadásig vezető útról. Adri könyvmoly elsősorban az írás személyes vonatkozásairól érdeklődött - valamint nekem adományozta a "magyar vámpírok anyja" epitheton ornanst.

Shanara (2012)
Adri (2013)

A Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötetének megjelenése alkalmából válaszoltam meg a >Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház kérdéseit. Elárultam azt is, honnan jön a "Magyar nyakba magyar szemfog!" szlogen.



rdekes élmény volt számomra, amikor az Rtl Klub Fókusz Plusz műsorának Drakuláról szóló részében megszólaltattak. Végül csak egy mondatom maradt benn a készre vágott műsorban, az érdeklődő visszajelzéseknek köszönhetően azonban írásba foglaltam a kimaradtakat, kicsit kibővítve, rendszerezve a gondolataimat. Ennek eredményeképp született meg egy kétrészes cikk arról, mit gondolok én íróként a vámpírokról. Az első rész azt összegzi, miért hálás karakter egy vámpír az író számára, miként lehet kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A második rész azt járja körbe, hogy koronként miként értelmezték a vámpírt, mi a kulturális szerepe, és mit lehet kezdeni ezzel a szereppel a mai világban.



eghívást kaptam a 2013 októberében megrendezett VampiCon rendezvényre. A szervezők nem vették figyelembe, hogy napsütéses kora délután a célközönség nem látogatja a vámpírokról szóló rendezvényt, így csupán az arra lézengő humánok egy csoportja előtt beszélgettem a színpadon partneremmel, Müller Attilával a regénysorozatom világáról, az alkotói folyamatról, a kiadásig vezető útról. A beszélgetés kellemes, laza hangulatban zajlott, remélem, hogy akik megtiszteltek jelenlétükkel és figyelmükkel, jól érezték magukat.

Igyekeztem kicsípni magamat: szereztem szép, vörös parókát, vámpíros kézcsipkét, sőt, még fekete körömlakkot is. Határozottan én voltam a legvámpírosabb kinézetű széles e vidéken.

Ha a vámpírok nem is képviseltették magukat, azért láttam farkast, és ez nagy élmény volt.

Persze még nagyobb élmény volt simogatni őket – főleg mivel ezt Craig Parker társaságában tehettem. Ja, hogy nem ismeritek fel a képről? Segítek, nem civilben így néz ki:

(Craig Parker mint Haldír a Gyűrűk Urából)